Flowers made of metal

This could be a picture question in a quiz - who can tell what it is? I bet nobody will give me the proper answer. It's a water spout on the wall of the city council of Coventry. The flowers are as big as my fist, are all different and it goes up to the roof. I like the attention to details, and it's a really fab example!

-----------------------------------

Lehetne egy képrejtvény is - ki tudja megmondani, hogy mit ábrázol a kép? Fogadni mernék, senki nem találná ki, mert ez nem más, mint egy csatorna a városi önkormányzat falán. A virágok akkorák, mint az öklöm és mind más és más. A járdától egészen a tetőig szalad fel a cső, ami nem kerek, hanem négyzetes. Szeretem, ha egy épületnek van karaktere és figyelnek a részletekre - ez a csatorna számomra ennek a tökéletes példája!

Ray of God

After the old Cathedral was destroyed in World War II the pepole of Coventry desperately needed a new place to pray in. So they built one next to the ruins. It's very modern and modest, but the building itself has a secret that you can't see from the outside. One of the walls is built of coloured glass. From the outside you can't see anything special - its grey and boring. But when you go inside the effects of the lights is just spectacular! 

---------------------- 

A középkori katedrálist a második világháborús bombázások reménytelenül elpusztították, esély nem volt az újjáépítésre. Ám a gondolat, hogy katedrális nélkül maradjon a város elképzelhetetlen volt a lakosok számára - így hát gyorsan építettek egy újat, ami pont a régi mellett van és döbbenetesen modern. Nagy terek, tiszta falak - unalmasnak mondhatnánk, ha nem lenne egy szépséges titka, amely az egész katedrálist megszépíti, ez pedig a sok-sok üvegablak, amely minden napszakban másféle fénnyel vonja be a falakat. Az én kedvencem az az óriási fal, amely szinte csak üvegablakokból áll.- Kívülről nézve szürke, unalmas - ám ha bemegy az ember, a fény természetes szépsége egyszerűen döbbenetes.

Angelic inspiration

Today angels seem to be making a reapperance. More and more people believe that they walk among us, and help those who need it. The idea that every living being has its attendant spirit is shared by many cultures and is very popular. To see an angel at the gate of a catholic church is not a big suprise - but I am really charmed by the graceful and eery face of this one, at the west wing of the old cathedral.

 ------------------ 

Az angyalok ellentmondva minden ésszerűségnek, népszerűbbek, mint valaha. Racionális korunkban egyre több ember hisz benne, hogy az angyalok köztünk járnak és segítenek annak, aki bajba kerül. Az gondolat persze több ezer éve népszerű, és szinte minden kultúrában jelen van. És angyalt látni egy katedrális ajtaja mellett nem is nagy meglepetés. Engem mégis elbűvölt ennek a bájos és titokzatos angyalnak az arca, aki a régi Katedrális nyugati oldaláról mosolyog le a turistákra.

Green Man

The green man is actually not green and it's not a whole man - just a face. A very ugly, strange face surrounded with leaves and other brances that have sprouted from the mouth or the nostrils. Oddly enough these frightening pagan faces are on the walls, pillars and doors of average churches - no one knows exactly why. There are lots of theories: nature gods, fertility symbols, wine spirits or vegetative demons. Dozens of fascinating ideas, but there are just a few things we know for sure: they are almost always male figures and always rather bestial ones. In the backyard of St. John the Baptist's I found a spectacular wooden door with some creepy faces. Here is my favourite.

---------

A "green man" azaz a zöld ember az angol folklór szerves része. Fura módon nem zöld és a legtöbbször nem is ember, inkább valami fura állatias arc néz ránk a burjánzó levelek közül, amelyek nemcsak körbeveszik az ijesztő figurát, hanem bele is folynak a szájába, orrlyukaiba, még ijesztőbbé varázsolva a faragványt. Senki nem tudja, hogy ezek az alakok mit szimbolizálnak - termékenységistenek, bor-szimbólumok, növény-démonok, erdei lelkek? Rengeteg elmélet és könyv született már róluk, merthogy nincsenek kevesen, csak nem nagyon szoktuk észrevenni őket. Fura módon rengeteg templomban megtalálhatóak, (legutóbb a Halászbástyán fotóztam egyet) csak épp olyan tökéletesen beleolvadnak a burjánzó levelek közé, hogy a felületes szemlélő átsiklik rajtuk. Ezt a darabot a Keresztelő Szent János templom hátsó kertjében fotóztam, ahol egy régi faajtón tucatnyi volt belőlük. Groteszk látvány mindegyik, de ez a kedvencem.